Dr. Bércesi Ferenc
a Baranya Megyei Békéltető Testület elnöke
Vállalkozások a békéltetési eljárásban
A vállalkozások a békéltetési eljárásban kettős szerepkörben vehetnek részt. Egyrészt mint az eljárás megindítása iránti kérelmet előterjesztő fogyasztók, másrészt mint a panasszal érintett, az adásvételi vagy szolgáltatási szerződés hibátlan teljesítéséért felelősséggel tartozó szerződő felek.
A vállalkozások, mint fogyasztók még ritkán élnek az alternatív vitarendezés előnyeivel (egyszerű, gyors, költségkímélő eljárás). Igaz, hogy a békéltetési eljárást fogyasztói pozícióban csak a mikro-, kis- és középvállalkozások kezdeményezhetik. További kötöttség, hogy az eljárást csak gazdasági tevékenységi körükön kívül eső célok érvényesítése céljából vehetik igénybe. Ennek megfelelően eljárás indítható pl. ha a vállalkozás saját használatra számítógépet, irodai berendezést vásárol és ezzel kapcsolatban hibás teljesítés iránti igényt kíván érvényesíteni. (Nem kezdeményezhető viszont eljárást, ha pl. fűtésszereléssel foglalkozó vállalkozás gázkazánt vásárol, amit a vele szerződő harmadik fél ingatlanába beépít, és utóbb a termék hibásnak minősül.)
Megemlítjük, hogy a vállalkozásokat csak a békéltetési eljárás szabályainak alkalmazása tekintetében illetik meg a fogyasztói jogok (kérelem előterjesztése, meghallgatás, egyezségkötés stb.). A polgári jogi jogviszonyokban a fogyasztói jogok (pl. hibás teljesítési vélelem, termékszavatossági jog) csak a szakmája, önálló foglalkozása, üzleti tevékenységei körén kívül eljáró magánszemélyt illetik meg (Ptk. 8:1 (1) bek. 3. pont).
Ami a másik szerepkört illeti, az a tapasztalat, hogy a vállalkozások túlnyomó része tisztában van a békéltetési eljárással kapcsolatos kötelezettségekkel. Mulasztások azonban előfordulnak. Többször hátráltatja a jogvita rendezését, hogy a vállalkozás nem teljesíti együttműködési kötelezettségét (pl. válaszirat előterjesztése, egyezségkötésre feljogosított személy részvéte a tárgyaláson). A mulasztás szankcionálását (kötelező bírságolás) a békéltető testület megkeresése alapján a fogyasztóvédelmi hatóság következetesen elvégzi.
Nem a bizalom jele, hogy a vállalkozások elvétve tesznek a testület határozatára, eljárására vonatkozó – bírósági végrehajtásra alapot adó – alávetési nyilatkozatot. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy növekedik az egyezségkötéssel záruló ügyek száma, ami egyrészt a részvételi kötelezettség előírásának köszönhető, ugyanakkor a békéltetési procedúra hatékonyságát is jelzi.
Még mindig sok a mulasztás a fogyasztók megfelelő tájékoztatása körében. Számos esetben felületes vagy elavult a tájékoztató a panaszügyintézés módjáról, a fogyasztói jogokról. Szembetűnő, hogy a vásárlás során átadott dokumentumok csak szűkszavúan utalnak a békéltetési eljárás kezdeményezésének lehetőségére, és annak minimális feltételeit sem rögzítik. Ennek következtében sok a hiánypótlási felhívás, ami az ügyek elhúzódását eredményezi.
Néhány tanulságos példa a termékvásárlás köréből:
Hibás teljesítési vélelem alapján – a teljesítéstől számított 6 hónapon, vagy a kötelező jótállási időn belül – a bizonyítási kötelezettség a vállalkozást terheli (nevezetesen a termék hibájának oka a vásárlást követően keletkezett!). Ha ezt elmulasztja, a fogyasztót megilleti – elsősorban – az ingyenes javítás vagy csere joga.
A vállalkozás által készíttetett szakvélemény számos esetben elfogult, megalapozatlan. Előfordul, hogy olyan hibát rögzít, ami nem tapasztalható. Gyakran olyan általános megállapítást tartalmaz, amire egyedi döntés nem alapítható (pl. „nem megfelelő használat”). Sokszor a vállalkozás saját alkalmazottjával végezteti a vizsgálatot, és erre alapozza a bizonyítást. Nem jogszerű, ha a vállalkozás a jogvita rendezésével a szakszervizhez küldi a fogyasztót, a szervizzel ugyanis a fogyasztó nincs jogviszonyban.
A vállalkozás jogszerűen nem utasíthatja el a kijavításon túli igényt (csere, elállás) arra alapozva, hogy az ismételten jelentkező meghibásodást újból kijavítja. Az ismételt meghibásodás megalapozhatja a jogos csereigényt, vagy – végső soron, érdekmúlás miatt – a fogyasztó elállási (vételár visszafizetési) igényét is.
A hibás termék kijavítását – nehezen érthető módon – a jogszabály nem köti konkrét határidőhöz („törekedni kell a 15 napon belüli kijavításra”). Ezt az egérutat kihasználva esetenként több hónapot is késik a vállalkozás a kötelezettség teljesítésével. A békéltető testület az indokolatlan időhúzást rendre olyan körülménynek értékeli, ami esetleg a cserét, vagy a vételár visszafizetését alapozza meg.
A közelmúltban módosultak a termékbemutatókon kötött fogyasztói szerződések jogszabályi feltételei (pl. ajándékozás, nyereményjáték, pénzügyi szolgáltatás tilalma). A fogyasztók megkárosítása azonban nem szűnt meg. A termékbemutatókat gyakran egészségi állapotfelmérésnek leplezik, amire csak idős pácienseket toboroznak. Amikor már hatásosan dramatizálták a megvizsgált páciensek egészségi állapotát, bemutatják a részükre az „egyetlen megoldást” jelentő csodaeszközöket. A nyomásgyakorlásnak nehéz ellenállni: a kellően befolyásolt fogyasztókat gyakran a szervezők szállítják haza, azért, hogy a vételárat kifizessék. Általános jelenség, hogy a „termékbemutató” helyszínét alkalomszerűen használatba vett „üzlethelyiségben” végzik, amit a jegyzőnél nyilvántartásba vételre be is jelentenek. Ezzel a fondorlattal jogilag nem üzlethelyiségen kívül kötött szerződés jön létre, és a fogyasztót nem illeti meg a 14 napos elállási idő.
A kötelező jótállás nem köthető külön feltételekhez. A terméken lévő sérülés felfedezése automatikusan nem menti ki a vállalkozást a bizonyítási kötelezettség alól. A garancia ez esetben sem vonható meg szakértői bizonyítás nélkül. A vállalkozásnak tehát bizonyítani kell, hogy a sérülés az értékesítés után, a rendeltetésellenes használat miatt keletkezett.
Az internetes vásárlásoknál fordul elő, hogy a felek nem helyesen értelmezik a 14 napos elállási jog és a szavatossági jog közötti különbséget. A 14 napos elállási igény bejelentését nem kell indokolni. A fogyasztók azonban gyakran a termék hibáját is megemlítik a bejelentésben, amit a vállalkozás kijavítás iránti igényként értelmez és nem intézkedik az elállás realizálása, a vételár visszafizetése iránt.
Összegzésként utalunk arra, hogy a békéltetési eljárásnak nem kizárólag fogyasztóvédelmi funkciója van. A fogyasztói jogvita során jogi előírásokat érvényesít a testület, amellyel a vállalkozás jogait is védi. A felek közreműködnek a tényállás tisztázásában és egyre többször találnak közös megoldást. Az ügyek száma évről évre emelkedik. A vállalkozások eljárási szereplése kihat a fogyasztói közvélemény alakítására is.